Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-11-01 / 6. szám

,,Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” (Zsoltárok 23:6)

Barátnőm, a mostani 87 éves kicsiny vak asszony, több mint ötven évet töltött misszionáriusként Mexicóban. A múlt évben ezt a „végrendeletet” írta:

„Az Úr úgy látta jónak, hogy ennyire kinyújtsa az életemet. Azt hittem, hogy valahonnan Mexicóból fog hazahívni, de ime itt vagyok megint Georgiában, a szülőhazámban.

Uramnak most már csak azzal szolgálhatok, hogy mindennapi életemmel teszek bizonyságot Róla és könyörgéseimmel állok előtte.

„Nincs földi vagyonom, amit örökségül hagyhatnék a misszió számára. De ha Krisztus maradandó békessége és az ő jelenlétének bizonysága állandóan meg marad a szívében, akinek életével az én életem valaha összetalálkozott, akkor ezzel meg lehetek elégedve.”

Az áldások nagy örökségét hagyta reám ez idős aszszony, aki még mindig misszionárius!

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, adj nekem maradandó békességet és megígért jelenlétednek a bizonyosságát. Életem hátralevő éveiben segíts abban, hogy életem és bizonyságtételem által áldások örökségét hagyjam magam mögött. A Jézus nevében. Ámen.

— Istennek mindig szüksége van az én hűséges életemre és bizonyságtételemre, hogy másokat megáldjon.

(James H. Mumme (Arizona)

HÉTFŐ, NOVEMBER 1. — Olvassuk: II. Tim. 4:1-8.