Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-11-01 / 6. szám

„És mondta nékem: Embernek fia! Állj lábaidra, és szólok veled.” (Ezék. 2:1)

Ezékiel arcára esett, mikor az Úr dicsősége megjelent néki. „Állj lábaidra!” — szólt ekkor az Úr hozzá. Istennek szerető, biztató, megerősítő szavai ezek.

Isten nem megfélemlíteni, hanem bátorítani, támogatni akar jelenlétével. Századok feljegyzései bizonyítják ezt Mózestől Pálig, mind a mai napig. Bizonyítja a mi életünk is. Mindnyájan sebezhető, gyenge lények vagyunk. Ha a dolgok rosszul mennek talajtvesztünk, megijedünk. Csak Isten kegyelme állíthat talpra. Van kegyelem! Ez a kegyelem nem teológiai kitalálás, hanem valóság. Természetfeletti erő, amely mindnyájunk számára készen áll. Nézzük, mi történt a prófétával? „Lélek áradt belém, lábaimra állított, amint szólott hozzám.” Az Isteni teremtő erő azt tette vele, amire ő képtelen volt magában. Isten szava ma is teremtő. Sok levert, halódó embert részesít ma is az Ő Lelkében. Ha kéred, az Atya Lelke szállást vesz benned is, és veled marad mindvégig. Az életnek milyen új lehetősége ez a megtörtek, a legyözöttek számára. A kérdés csak az, hogy te akarod-e aztán az Ő Leikével hordozni, vinni az Ő üzenetét? Hajlandó vagy-e szolgálni Néki és embertársaidnak?

IMÁDKOZZUNK: Uram, tölts be engem is Szent Lelkeddel, hogy félelem nélkül nézzek szembe a jövővel. Ámen.

— Ha elesel, nem kell úgy maradnod. Van fel-Segítöd!

James S. Stewart (Scotland)

VASÁRNAP, NOVEMBER 2. - Olvassuk: Ef. 6:10-20.