Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„...szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre.” (2Thes.2:13)

Vannak szülők, akik azt mondják, hogy a gyermekbe már korán bele kell oltani, hogy ő egy érték. Talán egy ilyen nevelésnek az eredménye volt, hogy az 5 éves Amália egy alkalommal anyjához szaladt, és ezt mondta: „Anyu, én rendkívüli vagyok.” Vitatható nagyon ez a nevelés, mert a legtöbb gyermekben nem az alsórendüség kifejlődésétől kell félni. Ellenkezőleg a túlzott önbizalomtól, istenkedéstől. A Sátán elég sikeresen lopta be Éva szívébe: „Olyanok lesztek, mint az Isten.” A nagy „valaki” vert tanyát a kis Amy szívében is. Kétségtelen, hogy a kislány megkülönböztetett volt az apja és anyja számára, de élete boldogsága, sem nem saját öntudatán, sem nem a szülők speciális szeretetén nyugodott, hanem azon, hogy Istennek kiválasztott gyermeke volt-é.

Pál ap. öröme a Thessz. gyülekezet felé abban állt, hogy szentségben, igazságban és isteni tudományban való járásuk jelezte Isten kiválasztó kegyelmét. Nagy változás lenne a világban, ha a szülők nem arra a tudatra nevelnék gyermekeiket, hogy „te milyen nagy érték” vagy, hanem hogy Isten kiválasztott, szeret, mert Fiát halálra adta érted. Arra, hogy közösségben akar lenni velünk, s azt akarja, hogy mi is szeressük, s legyünk Fiával örökösök.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, sohasem fogom megérteni, hogy engem miért választottál ki, de add, hogy higgyem. Ámen.

— Jézusért Isten megkülönböztetettje vagy, ha hiszel.

Phyllis Herzog (Iowa)

KEDD, OKTÓBER 14. —Olvassuk: 2Thessz.2:13-17.