Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által.” (Róm.l2:2)

Öreg családi karszékemen régi festékeknek háromszoros rétege is volt már. Megpróbáltam eltávolítani, hogy a szék fáját eredeti szépségében és fényében helyreállítsam. Használtam festékoldót, dörzspapírt, drótkefét, kaparót. Mindez sok időt és fáradtságot igényelt. „Miért nem viszed bemártani?” — kérdezték barátaim. „Gyorsan és olcsón megcsinálják egy ilyen vállalatnál. Bemártják és nincs festék rajta.” „Féltem a rongálástól” — válaszoltam. Valójában élveztem, mikor láttam előbukkanni az eredeti fát munkám nyomán. Aztán ügy látszott nekem, hogy törekvésem nagyon hasonlít ahhoz, amit Isten kezdett csinálni az én életemben. Elfogadott ügy, ahogy voltam. Majd fokozatosan csiszolta le rólam óemberem bűneit, bántó, „mit-törődöm-vele” magatartását.

Isten nem a végső fényezéssel kezdi. Ő látni akar minket az átformálódás minden fázisában, egészen addig a pontig, míg űj teremtésekké lettünk a Krisztusban. „Ne szabjátok, változzatok, vessétek el, öltözzetek fel” már az űj emberhez szóló isteni parancsok. Erős küzdelmet igényelnek, de aki újjá tett, nem hagy magunkra.

IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, segíts, hogy engedjem megvilágítani és megtisztítani Lelked által és Igéddel életem minden zegét-zúgát. Ámen.

— Elfogadok-é másokat úgy, mint Isten elfogadott engem?— Donna Thompson (New York)

SZERDA, OKTÓBER 15. — Olvassuk: Kol.3:8-14