Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 9. — Olvassuk: Jn. 1:35-42

„A kettő közül, akik... Őt követték, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.” (Ján.l:31)

Tény, hogy a keresztyének többsége nem nagy prédikátor és előadó, mégsem szabad szemünk elől tévesztenünk, hogy Urunk missziói parancsa nemcsak az egyházra tartozik, hanem szól minden keresztyénnek. Jézusnak is fontos volt az egyéntől egyénhez folyó szolgálat, mikor a földön járt. Sok minden változott András és Péter óta, de az emberek lényeges tulajdonságai nem változtak. Családban, közösségben, barátok között élünk mi is, mint az a két tanítvány. Itt van a legnagyobb, legfontosabb, de ugyanakkor a legnehezebb missziói terület számunkra. Jézus azonban adja az ő segítségét. Ő tudja igazán, hol a nagy szükség, hol vágynak rá valóban, hogy az Isten szeretetébe befogadottak legyenek. És ehhez a szolgálathoz nem szükséges nagy ékesszólás, nagy tehetség, csak belső tűz és az Úr iránti szeretet. Az egyház történetében Péter szinte minden, András semmi. De lett volna-é Péter apostol András nélkül? András megtalálva a Messiást, először testvérét, Pétert vezette Jézushoz. Aztán még másokat is. Jézus missziói parancsát betöltjük mi is, ha Andrások leszünk, és hűségesen hívogatunk Jézushoz.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, az a legnagyobb kincsünk, hogy megtaláltunk Téged. Adj hálás és engedelmes szívet. Űzd ki belőlünk a közönyt, nemtörődömséget. Ámen.

— A Kirisztus iránti szeretet arra törekszik, ogy mások is megtalálják Ót. —

K.V. Garner (England)