Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„...előttük megy, és a juhok követik Őt, mert ismerik az Ő hangját.” (Ján.l0:4)

Egy kisfiú játék közben a tengerparton nagy kagylót talált. Apjához vitte, aki megtisztogatta a homoktól, aztán a gyermek füléhez tette. „Mit hallasz?” — kérdezte. A kisfiú feszülten figyelt egy darabig, majd így szólt: „Hallom az Istent.” Az apa meglepődött a feleleten, de örömmel helyeselt. Igen, a természetben mindenütt látható Isten keze munkája, és hallható az Ő hangja . Mi hajlamosak vagyunk annyira elfoglalni magunkat, hogy kizárjuk Isten hangját és vele Őt magát is az életünkből. Érzékeink eltompulnak, és nem ismerjük fel Istent világunkban.

Isten nemcsak a természetben jelenti ki magát. Ott van egy gyermek mosolyában, az öregek ráncos kezeiben a festők ecsetvonásaiban, az orvos operáló késének gyógyításában. De mindenek felett az Igében, ahonnan a jó Pásztor hangja állandóan hangzik juhai felé. Éppen azért Urunk követése Biblia nélkül lehetetlen. Vagy legalább is bizonytalan, és veszedelembe vihet. A pásztor és a juhok között szoros kapcsolat fejlődik ki. A jó Pásztor, Jézus és nyája között pedig örökké tartó kapcsolat van. Sokféle hang van e világban, de van egy, amely mindenható. Sokféle befolyás, de Jézusé az övéire ellenállhatatlan. A megváltottak követik Őt.

IMÁDKOZZUNK: Úr Jézus, tégy érzékennyé hangod felismerésére, hogy csak Téged kövessünk. Ámen.

— Tudsz-e már jól különböztetni Pásztorod és a Gonosz hangja között? —

SZERDA, OKTÓBER 8. — Olvassuk: Zsolt.68:32-35.

Paul K. McAffee (Florida)