Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Nem azt mívelem, amit akarok, hanem, amit gyűlölök.” (Róm. 7:15)

Szeretem a tanári szobát, mikor alkalmat ad arra, hogy a gyerekek között felhúzott idegeimet megpihentessem. Szeretem, mikor kedves, vidám anekdotákkal szórakoztatják egymást a kollegák. Vagy mikor megbeszéljük a nehezen kezelhető gyermekek problémáit, és hasznos tanácsot, pozitív segítséget kapok a tanártársaktól. Van azonban sok dolog, amit nem szeretek. Sokszor a viccek csípnek, vágnak, tisztátalanok, és a gyerekekről való beszélgetés is gúnyolódó, kritizáló csupán.

Mindezeket tudom, fájlalom, s ma mégis én kezdtem bírálni egy tanulót, ami aztán lavinát indított el. Ez sem a gyereken nem segített, sem rajtam, hogy helyesebben, eredményesebben kezeljem öt. Miért tettem azt, amit nem tartottam jónak? Miért voltam gondatlan a beszédben, ítélgető a gyerekkel szemben? Alkalmat nyújtottam másoknak is a rosszra. Pál apostollal éreztem: „Óh, én nyomorult ember! Nem azt mívelem, amit akarok.” Nagyon világosan megértettem, hogy Isten az egyetlen utat választotta, hogy megszabadítson bűneink átkától: Jézust adta értünk. Nincs más út a mennybe, csak az Ő keresztjén át. Nagyon erősen kell belekapaszkodnom Megváltómba, hogy a test és bűn rabja ne legyek.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyám, köszönöm, hogy szívedet hasítottad meg értem, hogy megmentsél a haláltól. Ámen.

— A megváltás titkát az érti meg, aki ismeri önön tehetetlenségét a jóra. —

Sandy Winger (Michigan)

HÉTFŐ, OKTÓBER 6. — Olvassuk: Róm. 7:15-25.