Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-09-01 / 5. szám

„Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róm.12:10)

Chicagóban a sokszor nagyon különböző kinézésű részeket csak egy-egy utca választja el egymástól. Ha első teraszunkról kinézünk, szép gótikus templomokat és előkelő kis palotákat látunk. Viszont hátsó kertünk egy sűrűn lakott szegény negyedre néz. Lakóik milyen más emberek műveltségben, színben, anyagi javakban! Mégis mindeniknek egy a szükséglete, a Megváltó Úr Jézus. Sokan nem tudják ezt, s élik a maguk körül forgó, önző, mindennapi életüket. Nekünk férjemmel az a problémánk, hogy tölthetnénk be Krisztusnak Igéjében adott parancsát mindkét irányban. Hiszen látjuk, hogy a szükség mindenütt Jézus után kiált.

Az egyházon belül is megvannak a különböző csoportok vagyoni helyzet, műveltség, faj szerint, de hála az Úrnak közös asztalról, az Ő testéből és véréből veszünk mindnyájan kegyelmet, bűnbocsánatot. Csodálatos egységet tud az Úr teremteni minden különbözőség ellenére. Egyrészről sohasem lehetünk megelégedve önmagunkkal az egymás iránti gyöngéd szeretetet és tiszteletadást illetően, másrészről hálás alázattal borulunk le Jézus lábaihoz, aki mindnyájunk vezetője és példaképe. Az egyház szeretetmunkája, az igehirdetés és közösség, világosan bizonyítják, hogy ő él és jelen van közöttünk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük mindnyájunkra kiterjedő nagy szeretetedet. Adj kegyelmet, hogy lássuk egymásban a testvért. Jézusért kérünk. Ámen.

— Ha nem lennének testvéreink, nehezebb lenne a földi vándorút. —

VASÁRNAP, OKTÓBER 5. — Olvassuk: Róm. 12:9-21.

Patricia H. Sprinkle (Illinois)