Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 18. — Olvassuk: lSám. 1:9-18.

„Lelkében elkeseredve, könyörgött az Úrnak, és igen

sírt.” (lSam.l: 10)

Mindenkinek az életében eljöhet az idő, mikor a barátok megértése kudarcot vall, s az illető teljesen elszakad mindenkitől. Példa erre mai igénk. Anna nem kapta meg azt az örömet, hogy gyermeket szorítson karjaiba. És mert a gyermektelenség Izráelben szégyen volt, egyedül érezte magát, és lelke keserűséggel telt meg. Szomorúságát még férje sem értette meg, bár szerette őt. így azt gondolta, hogy odafordulok, ahol megértést kapok. Kiöntötte hát lelkét Isten előtt. Szívfájdalmának így lett pozitív hatása: teljesen Istenre támaszkodott. A zsoltáríró nyomorúságában hasonló utat választott: „Mikor elcsügged bennem a lélek, hívlak Téged, óh uram.” A repedezett ciszternákhoz Isten egymás után zárja el az utat, hogy megtaláljuk az ösvényt az élő víz forrásához.

Lehet, hogy nehézségekkel nézel szembe. Lehet, hogy szeretteid sem értik sorsod. Mégse csüggedj! Isten érti. Hudson Taylor misszionárius mondta: „Nincs vágy az emberi szívben, melyet Ő ki ne tudna elégíteni.” De Hozzá kell menni! Nem baráthoz, nem tapasztalataidhoz, nem érzéseidhez és nem is valamit mindig kifundáló elmédhez. Öntsd ki terhedet az Úr előtt. Zárkózz be Vele. Úgy fogod találni, mint Anna, hogy Ő hallja kiáltásod, és megáld.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, minden szükségemben Rád tekintek, s tudom, hogy nem hiába. Érzem erős és gyöngéd szereteted, s minden jól van ismét. Ámen.

— Nincs hely, hol a földi fájdalmat jobban éreznék, mint a mennyben. —

Grayce L. Weibley (El Ferrol, Spain)