Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 19. — Olvassuk: Máté 5:13-16.

„Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:14)

Nem sokkal azután, hogy elfoglaltam új állásomat, egy munkatársammal vallási kérdésekről beszélgettünk. A munkaidő befejezéshez közeledett, és a többi munkatársak is élénken társalogtak egymással. Ahogy a beszélgetésünk elmélyült, és én a Szent írásból is idéztem verseket, nyilvánvaló lett ezek előtt az idegenek előtt, hogy őszinte hitem életemnek alapvető jellemvonása. Észrevettem, hogy a többiek abbahagyták a társalgást, és mindenki felfigyelt beszélgetésünkre.

Sokszor gondolkoztam azon, hogyan érezhette magát Péter, amikor az elé a választás elé került, hogy megvallja, vagy megtagadja az Úr Jézust. A Szent írásnak erre vonatkozó verse jutott eszembe, és tanúságot tettem Istenbe vetett hitemről, nem is gondolva arra, hogy esetleg visszautasítják barátságomat.

Beszélgetésünk eredménye azonban az lett, hogy több munkatárs is — azóta már barátaim — közölte velem vallási felfogását. Megvitattunk bibliai kérdéseket és tanulmányoztunk olyan részeket, amelyek segítségünkre voltak abban, hogy Istenbe vetett hitünk növekedjék. — Mindnyájunknak emlékeznünk kell, hogy a véka alá rejtett gyertyának nincsen semmi haszna. A gyertyatartóba kell helyezni, hogy mindenki számára világítson.

IMÁDKOZZUNK: Ó, Istenünk, adj nekünk bátorságot, hogy tanúskodjunk Rólad, és hitet, hogy érezzük, hogy Te támogatsz bennünket. Jézus nevében. Ámen.

— Azért kaptál világosságot, hogy megoszd felebarátoddal. —

Bussey R. Marlyn (Clarkston, Georgia.)