Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

PÉNTEK. ÁPRILIS 11. — Olvassuk: 2.Kor. 5:16-21.

„Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldetek titeket.” (János 20:11)

Amikor Jézus a mi világunkba belépett, egy missziói feladat elvégzésére jött. Hogy küldetését betöltötte, az nyilvánvaló.

Feltámadása után Jézus tanítványait is kiküldte egy misszióra. Ne gondoljuk azonban, hogy ök az egyedüliek. akiknek Isten számára tennivalójuk volt. Pál apostol emlékeztette a korinthusi keresztyéneket, hogy az Úr minden hívőt azzal a feladattal küldött el erre a világra, hogy terjessze az evangéliumot.

Egyszer a főiskola tanári karának gyűlésén egy tanártársam átnyújtott nekem egy borítékot idegen bélyegekkel. Mivel görög nyelvet tanítok, azt gondolta, örülni fogok a görög bélyegeknek. Én fölöttébb megörültem. de nem annyira a bélyegeknek, hanem a felülbélyegzés szövegének, amit a görögországi posta használt. A szövegben ui. ugyanaz a szó volt fölismerhétő, melyből a mi apostol szavunk származik. Az apostol szó ui. azt jelenti: küldött.

Krisztus követői olyanok, mint az a levél. Ránk van pecsételve, hogy küldöttek: egy föladatra, egy misszióra kibocsátottak. MI valóban a legfontosabb üzenet hordozói vagyunk: „Béküljetek meg Istennel! ” (2.Kor 5:20)

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked azt a magasztos föladatot, hogy Krisztus követei lehetünk. Nekem is segíts megtalálnom a módját, hogy ma is betölthessem Krisztusért való követségemet. Az Ő nevében. Ámen.

— Nemcsak szóban kell Krisztust másokkal közölni, hanem fel kell mutatnunk Őt az életünkkel is. —

Boytim R. Harold (Guelph, Ontario, Kanada)