Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

Eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ö megismerésének egységére...” (Efézus 4:13)

Amikor egy esküdtszéki bíróság tagja voltam, érdekes megfigyelésre nyílt alkalmam. Rájöttem, hogy különböző emberek különböző módon mérik a távolságokat. Egy vonat és egy autó karambolét tárgyaltuk. Három embert kért meg az elnök, hogy becsüljék föl a távolságot. A farmer azt mondta: „Úgy vélem, körülbelül öt rúd volt.” a földmérő mérnök láncban fejezte ki becslését. A mozdonyvezető vasúti vagonhosszban határozta meg.

Amint megfigyeltem, mindegyik valami olyan mértékben fejezte ki véleményét, ami az ő szakmájából való volt. Eszembe jutott az én személyes mértékrendszerem is. Vajon mik alkotják az én értékrendszerem mértékegységeit? Vajon kivel hasonlítom össze magamat én? Talán azokkal, akik nálamnál többet értek el, vagy többet szereztek? Vagy azokkal, akikre csodálattal néztem föl?

Magamban csöndesen azt a fogadalmat tettem, hogy ezentúl gyakrabban próbálom majd „lemérni” magamat. Szeretnék fölérni a legtisztább és legszentebb mértékig: „a Krisztus teljességnek mértékéig.”

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts, hogy magasabbra, messzebbre és mélyebbre érjek el, és növekedhessem a Te szent Fiad ismeretében. Tégy alkalmassá, hogy minden gondolatot, szót és cselekedetet az Ö példája mértékével mérjek föl. Ámen.

— Miben tudnék növekedni? —

Lewis Anna Főbé (Manchester, Vermont)

SZOMBAT, ÁPRILIS 12. — Olvassuk; Ef. 4:13.