Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 10. — Olvassuk: Mt. 14:22-27. Fii. 4:4-7.

„Semmi felöl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fii.4:6)

Olyan időre emlékszem most vissza, mikor minden bizonytalannak és aggasztónak látszott életemben. Leültem egy csendes zugba, s mély gondban kerestem az utat, merre induljak, mit tegyek. Végigmentem az ismerősökön, akiknek talán számíthatnék a segítségére. De nem tudtam dönteni, elvetettem ezt is, azt is, mind, mert egyáltalán nem látszottak előttem eredményt hozónak. Végül, mikor ilyen összekuszált érzések között hányódtam, akaratlanul is imára kulcsolódott a kezem. Ekkor egyszerre minden elcsendesedett bennem, és megnyugodtam. Egyszerre tudtam, hogy a világ óriási forgatagában van valaki, akinek szüntelen gondja van minden emberre, így rám is. Gondolataimat, kívánságaimat, aggodalmaimat Előtte könnyű volt elmondani, mert tudtam, hogy szeretettel, megértéssel hallgatja. A fenti Igében arról kapunk üzenetet, hogy Isten mindig készen áll segítségünkre. Megnyugtat: ne aggódjunk, mert nem hagy el, nem csal meg bennünket. Vele és mellette békesség van. Bizalommal el tudjuk még azt is mondani: Az lesz jó, amit Te jónak látsz, Atyám. Legyen meg a Te akaratod.

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, Édes Atyánk, köszönjük, hogy a Te szereteted és gondviselésed soha meg nem szűnik, s hogy különösen érezhetővé teszed azt a nehéz időkben. Ámen.

— Isten minden szükséged kielégítője és életed megtartója. Török István, (Perth Amboy, N. J.)