Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (lKor.15:20)

Ezen a vasárnapon Krisztus feltámadására emlékezünk. A halálon vett győzelme a történelem legkiemelkedőbb eseménye. Isten természet feletti hatalmát látjuk munkában, és nagy dolgokat mond ez nekünk a halálról:

1. Jézus valóban az, akinek kijelentette magát. „Én és az Atya egy vagyunk” — mondta. S még ellenségei is istensége kinyilatkoztatásának vették e szavakat. (Róm. 1:4): „Megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a halálból való feltámadás által.” 2. A mi Urunk sírból kikelése arról beszél, hogy Ö teljesen elvégezte a munkát, amiért jött. „Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk.l9:10). Ebben a küldetésben úgy tudott csak helytállni, hogy tökéletes életet élt, aztán áldozatul adta életét a bűnös világért. Feltámadása garantálja, hogy a bűnért való tartozásunkat megfizette. 3. (Róm.4:25) Megállapítja, hogy Krisztus feltámadott megigazulásunkra. Ha csak egyetlen bűn is maradt volna, melyért az Atya ki nem engesztelődik, Jézus még a sírban volna. 4. A Megváltó győzelme a halál felett reményt ad nekünk a síron túli életre. Pál ap. írja: „Ha Krisztus fel nem támad, hiábavaló a ti hitetek. De Krisztus feltámadott.”

E dicsőséges húsvéti napon a feltámadás üzenete hadd beszéljen a te szívednek is bizonyosságról!

IMÁDKOZZUNK: Megváltóm, tudom, hogy élsz. Egykor az én porom felett is megállsz, s örökéletet adsz. Ámen.

— Krisztus feltámadása tény a hívőnek, tény a történelemnek, ítélet a hitetlennek. —

Spear Laren (Pontiac, Illinois)

VASÁRNAP (HÚSVÉT), ÁPRILIS 6. — Olv.: Luk.24:1-9.