Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 7. — Olvassuk: Ján. 20:11-18.

„És mondta néki Jézus: Mária! Az pedig megfordulván mondta néki: Rabbóni, ami azt teszi: Mester!”

(Jn.20:16)

Emlékszem egy szép tavaszi reggelre, mikor angol óránkon olvasni kellett egy híres költő versét. Tanárunk sorban szólított fel, s mivel az osztály másik oldaláról indult, engem a gyönyörű tavasz álmodozásra csábított. Egyszerre nevemet hallottam. Kapkodva fordultam ideoda, hogy megtudjam, hol járnak a szövegben.

Az Ige olvasásakor ilyen meglepettnek képzelem el Máriát és az asszonyokat. Egyikőjük sem gondolt arra, hogy üresen találják Jézus sírját. Mária még álmodni sem mert volna arról, hogy őt nevén szólítja a Mester, akit megöltek, s aki után úgy fájt a szíve. Először valóban csak a kertészre gondolhatott. De ahogy elhangzott Jézus szava, a meglepetés és felismerés örömével kiáltotta: Mester!

Krisztus sokszor ott jelenik meg, ahol legkevésbbé számítunk rá. Segítségül jön, ha reményünk elveszett. Ha rossz útra indulunk, elénk áll, és feltart. Sokszor szeretnénk elbújni, de Ő akkor is figyel. A feltámadott Krisztus élő személy. Ez legyen az életünk öröme. De intsen is, hogy ne legyünk könnyelműek a bűnnel szemben, mert Ö meglepetésszerűen nevünkön szólít.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy ott is láthassunk Téged, ahol nem gondolnánk, hogy jelen vagy. Hívj minket szolgálatodra is szüntelen. Ámen.

— Készen vagyok-e Jézus szavát meghallani? —

Dennis D. Price (West Frankfurt, 111.)