Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jeremiás 29:13)

Nemrégiben kórházban voltam, és azon tűnődtem, hogy a sok áldás közé, amit ott nyertem, miért vegyült egy kis kellemetlenség is. Nem lehetett a kórházból kifelé telefonálni. Minden külső hívás szabadon befutott, de csak nagyon ritkán sikerült kifelé hívni.

Ez a példa tulajdonképpen a valóság tükre is lehet. Isten felém irányuló szeretete és kezdeményezése állandó és nyitott, mint a befelé hívó kórházi vonal, de az én Feléje irányuló igyekezetem gyakori megzavarásnak, akadályoknak van kitéve.

Istenre figyelésem tévelygő, még ha a vallás segítő eszközei: saját imádságaim és az értem mondott imádságok egyengetik is kapcsolatom vonalát. Tapasztalatom a kórházi telefon működésével kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy a tőlem Isten felé irányuló vonalat mindig nyitva és működésben tartsam. Az íge szavaival élve: „keressem Őt így, és bizonyára megtalálom mindig.”

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, engedd, hogy egyre jobban tudatosodjék bennünk a Te állandó szereteted és törődésed; s hogy Krisztushoz hasonlóvá lehessünk. Irányítsd királyságod útját kereső igyekezetünket Te magad, midőn így könyörgünk: Mi Atyánk ki vagy a menynyekben.......Ámen.

— Isten keresése mérhetetlenül rendszeresebb, mint az én tapogatódzó keresésem Ő utána. —

Sabol Frances, (California)

KEDD, ÁPRILIS 1. — Olvassuk: Luk. 12:22-31.