Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre és Krisztus iránt való állhatatosságra.”

(2.Thessz. 3:5)

Templomban voltunk. Közvetlen az istentisztelet megkezdése előtt kislányom nagyon felbosszantott. Ott nem fenyítettem meg, de megmondtam neki, hogy otthon megkapja a magáét. — Ahogy egymás mellett ültünk és hallgattuk a prédikációt egyszercsak könnyes szemével felém fordult, és egy kis papírost nyomott a kezembe. „Szeretlek, Édesapám, és szeretem Édesanyámat, Szeretem Jézust.” A pár szót elolvasva, szívem annyira felmelegedett, hogy minden mérgem elszállt. Kezemet gyöngéden vállára tettem, és csak súgtam neki:

„Én is szeretlek kislányom. Ne sírj tovább, megbocsátok, nem bántalak azért, amit tettél.”

Ami ezen a reggelen velünk történt igehirdetés volt számomra, ha mi, keményszívű, bűnös, indulatos emberek meg tudunk bocsátani újra meg újra sokszor csak felületes bünbánatot tartott gyermekünknek, mennyivel inkább megbocsát nekünk Krisztus áldozatáért a mi mennyei Atyánk, ha igaz bűnbánattal állunk elébe, szívünk mélyéről megvalljuk, hogy vétkeztünk, és készek vagyunk bűnbocsánatért folyamodni Hozzá.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük Néked kibeszélhetetlen szerelmedet, melyet Fiadban irántunk megmutattál, s Akiért megbocsátod bűneinket. Szeretünk Téged. Ámen.

— A szeretet mindent meggyógyít. —

J. Karuniadi (Jakarta, Indonesia)

KEDD, JANUÁR 8. — Olvassuk: 2.Thessz. 3:1-5.