Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 14. — Olv.: Ap.Csel. 3:31-35; Lk.12:1-12.

„Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.” (Lukács 12:8)

Az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk az első keresztyénekről, akik „az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” Nemcsak egyesek, de mindnyájan. Majdnem kétezer év telt el azóta, hogy Krisztus első követői itt éltek e földi világban. Mi lenne, ha Péter és János apostol visszajönnének a földre, elvegyülnének a keresztyének társaságában, megfigyelnék miről beszélgetnek. Vajon hány keresztyén csoportban hallanák, hogy az ottlevők emlegetik a megváltó nevét. Kevés hely lenne, ahol a hívők „nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról.”

Tudjuk, hogy különösen a mostani időkben, a kísértő teljes erejével azon igyekszik, hogy a keresztyéneket eltérítse a Megváltótól, de Jézus az Igén keresztül megvéd bennünket. Jézus tanította, nevelte az apostolokat; erővel és bátorsággal ruházta fel őket ahhoz, hogy terjesszék az Isten országát az emberek között.

Jézus Krisztus bennünket is tanít, nevel az Ige által. Nekünk ugyanazt a megbízást adta, mint az első követőinek. Járjunk nyomdokaikban, mint lelkes tanúk és bizonyságtevők.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, önmagunk erejéből sémit sem cselekedhetünk. Kérünk, add nekünk Szent Lelked erejét, hogy terjeszthessük a Te országodat az emberek között. Ámen.

— Jézus bennünket is megbízott, hogy terjesszük az Igét. —

Tomcsányi Ödönné, (Fresno, Kalifornia.)