Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 13. — Olvassuk: 2Tim. 4:1-17.

„Igyekezzél hozzám jönni hamar!” (2Tim.4:9)

A napokban újra telefonhívást kaptunk a lányunktól, hogy menjünk segíteni. Pár napra jöttünk csak haza pihenni. Egyrészt aggasztott, hogy ilyen hamar hív. Másrészt örömmel töltött el, hogy jó Atyánk még arra méltóztat bennünket, hogy szolgálhatunk. Nagy ajándék, hogy szükség van ránk, hogy segíthetünk, és nem mi szorulunk segítségre.

Az Igében Pál ap. Timótheust sürgeti: „Igyekezz, siess hamar.” Azt szoktuk mondani, hogy a mai élet átka az örökös sietés, az emészti fel az idegeket, az egészséget. Ereznünk kell azonban a különbséget a világ fiainak pénz és élvezetek utáni rohanása és a kér.ember sietése között. Mi sietünk, mert embereken keresztül Isten hív. A világ gyermekei úgy sietnek, mintha örökké itt élnének a földön, gyűjtenek, halmoznak minden fáradság árán. Mi tudjuk, hogy a földi élet nagyon rövid a szolgálatra, a szeretet gyakorlására. Oly sok a hívás, kérés, szükség, melyeket Jézus rajtunk keresztül kíván kielégíteni. Ő szeretettel sietett minket megváltani a bűn átkától. Siessünk mi is bizonyságot tenni Őróla cselekedeteinkkel is.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, jó Atyánk, hogy minket új, szolgáló életre hívtál. Sürgetésed olyan nagy áldás lustaságra hajlamos természetünk számára. Ámen.

—Siessünk segíteni, mert az élet hamar lejár. —

Geraldine Harder (Seattle, Washington)