Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 13. — Olv. Mt.5:l-12. Mondom néktek, ha... olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Mt.l8:3) Sokat gondolkoztam Jézus szavain. Hiszen 4 gyerme­kemben, 11 unokámban egyaránt láttam a bűnök soka­ságát születésüktől kezdve: engedetlenség, irigység, ma­kacsság, káröröm, és sorolhatnám végnélkül is az emberi nyomorúságokat. Mindezek nem csírában, de teljesség­ben vannak meg a gyermekben is éppen úgy, mint ben­nünk. Jézus tehát nem a bűntelenségre, nem az embe­rek által sokszor hangoztatott gyermeki ártatlanságra utal. Nem is a gyermeki őszintségre, hiszen a titkolód­zás, a hazudozás nagyon is ott van már a gyermek szí­vében is. Ami a felnőttekből hiányzik, de bennük bőven megvan, arra utal itt Jézus: kicsiségük tudata (alázat) és a tanulékonyság. Hányszor mondja Jézus: tanuljátok meg tőlem, s mennyit tanított! De a felnőtt bölcs és nem akar tanulni. Gőgjében nem érzi annak hiányát. Egy író liften ment a 9-ik emeletre. Egy 6 éves kis­lánnyal beszédbe elegyedve, viccelt. ,,Én magasabbra megyek, mint te, és közelebb leszek Istenhez.” A gyer­mek komolyan felelt: „Azért nem kell magasra menni. Isten a szívünkben van.” A kicsi elhitte és szívébe zár­ta a leckét. Bár mi se lennénk bölcsek önmagunkban, hanem hallgatnánk Jézus tanítására alázattal. IMÁDKOZZUNK: Uram, tégy kicsivé, és adj tanulni­­vágyást szívembe Rólad és a Te akaratodról. Ámen. — Isten dolgairól gyermekektől is tanulhatunk. — Jacyra S. Fernandes Silva (Sao Paulo, Brazil)

Next

/
Thumbnails
Contents