Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 9. — Olvassuk: Jer.l8:l-ll

„És elromlott az edény... és a fazekas azonnal más edényt készített belőle (az agyagból), amint jobbnak látta megkészítem.” (Jer. 18:4)

A fazekas a szürkés lágy agyagból egy maroknyit a forgó kerék lapos részére dobott. Aztán forgás közben az agyagot ügyes kezével kecses alakú korsóvá formálta. Mi, kiváncsi látogatók megcsodáltuk a szépformájú tárgyat. Ő pedig megállítva a forgó kereket, gondosan megvizsgálta alkotását. Aztán összeráncolta homlokát, s egy kézmozdulattal az egészet egy kerek masszába gyúrta vissza. Majd újra kezdődött a folyamat.

Jer. 18:6-ban ezt mondja az Úr: „Mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben.” Lehet, hogy mi úgy látjuk, hogy életünk elfogadhatónak, sőt szépnek néz ki; Isten pedig azt mondja: rossz az egész, kezdd újra! S összegyúr. Aztán panaszkodunk, hogy Isten miért lát értéktelennek, vagy miért nem teremtett kedvérevalónak, vagy miért nem hagy magunkra? Vigyázz! Ki vagy te, hogy kérdőre vonod az Istent, a teremtmény a Teremtőt? Mondja-é az agyag a fazekasnak: miért ezt formáltál belőlem és nem azt? Vagy mondja-é: jó voltam én úgy is magamnak, ahogy eredetileg formáltál, miért akarsz újraformálni? Testvér! Szuverén Istened van-é, és kész vagy-é elfogadni bármit tesz veled ez az egyedüli Úr? Ha igen, akkor megismered, hogy uraságánál is nagyobb az Ő atyasága, és mindent javadra tesz.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, Teremtőnk, formálj minket, ahogy Neked jónak tetszik. Megadjuk magunkat. Ámen.

— Isten még nem végezte el munkáját rajtunk. —

Grace Wangberg (Omaha, Nebraska)