Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, SZEPTEMBER 8. — Olvassuk: Zsolt. 16.

„Te tanítasz engem az élet ösvényére.” (Zsolt. 16:11)

A közelmúltban gondolataim akörül a 6 lakóhely körül forogtak, ahol katonai éveim alatt éltem. Kedves emlékek elevenedtek fel bennem lelki-testvérekről; megáldatásokról, melyeket keresztyéni szolgálatok közben kaptam. Más-más gyülekezethez kapcsolódni, tartozni, nem jelent hátrányt. Inkább növekedést lelkiekben és értékes tapasztalatokat. A legjelentősebb mégis az volt, hogy megtanultam azokat az igazságokat, amiket Isten az Ő gyermekei elé tesz mindenütt:

1. Istennek mindenhol vannak hű és szerető szolgái, akik testvéri közösségükbe fogadnak, és segítenek talentumaid kibontakozásában.

2. Ahová Isten küld, ott van valaki, akinek szüksége van rád, s akire neked is szükséged van.

3. Ha Isten akaratának alárendeled magad, Isten kifejleszti benned a szeretetet az Övéi felé.

4. Isten ellenállhatatlan vágyat támaszt benned segíteni azokat, akik nem ismerik még őt.

5. Isten szépséges környezetet teremtett nekünk, hogy éljünk abban, szeressük és imádjuk Őt.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked, hogy otthont adsz nekünk, bárhová vetődünk. Kérünk, járj előttünk, emelj fel, taníts és használj minket a jóra. Ámen.

— Mert Isten mindenütt jelenvaló, Vele otthonunk van akárhol. —

Doris M. Robinson (Twentynine Palms, California)