Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

PÉNTEK, SZEPTEMBER 7. — Olvassuk: Zsolt. 23.

„Nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”. (Zsoltárok 23:4)

Öreg vagyok már és nemsokára eltávozom. Nem tudom, hogyan, mikor. De nem félek.

Nemrégen fedeztem fel a huszonharmadik zsoltárban azt a hirtelen személyes névmás változást, ami oly meleggé, meghitté teszi az egész zsoltárt, s ami nagyon megragadott engem. Kezdi Dávid azzal, hogy ,,Ő” nyugtat engem, ,,ő” terelget engem, ,,ő” megvidámít. Szép hitvallás a nyugalom idején. De amikor a veszedelmek jönnek, akkor nem ,,ő”, hanem „TE” fordul a szájára. Kétségek, veszélyek és sötét ösvények kuszaságában már igy szól: „...nem félek a gonosztól, mert TE velem vagy. A TE vessződ és a TE botod” a vigasztalók. Ez már nem „elfogulatlan”, hűvös megállapítás, hanem meleg, személyes viszony kifejezése.

Ez nem gondosan kikészített hideg hitvallás. Isten Dávid számára és a mi számunkra nem személytelen erő. Bensőséges, személyes viszonyban vagyunk vele. ő velem jár, mint barát, mint Atya. „TE velem vagy; a TE vessződ és botod, azok vígasztalnak engem. Asztalt készítesz nekem... elárasztod fejem olajjal... Jóságod és kegyelmed követnek engem...” Mit kívánhatok még többet?

IMÁDKOZZUNK: Ó Isten, Te sokkal több vagy, mint végtelen Teremtő. Te velem vagy, énvelem, pedig nem érdemiem. Ezért nem félek a gonosztól. „Mélyen meghajtok ím színed előtt... Krisztus a szívemet tárom eléd, élet vagy nékem és nyereség.” Ámen.

— Kétségek, próbák és veszedelmek idején Isten szeretete és gondoskodása velem van. —

Smith M. Earl, (Montevideo, Uruguay)