Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fii. 4:8)

Már három perc is elmúlt, hogy az étterem asztalához leültem. A kiszolgálólányok mellettem suhantak el, de sem ők, sem a két szakács, sőt még a takarítófiú sem vetett ügyet reám. Sértett énemet csak az enyhítette valamelyest, hogy a mellettem ülő teherautóvezető hasonló elbánásban részesült.

„Lehet, hogy rossz asztalhoz ültünk” — mondtam neki. „Lehet, hogy nincs elég kisegítő” — válaszolta. — „Lehet, hogy nincs szükségük a mi pénzünkre” — folytattam én. „Jól kiszolgálják a többi asztalokat” — felelte ő. Múltak a percek, s végre kitört belőlem: „Lehet, hogy hiába várunk mi itt”, mire ő így tett pontot: „A léghútés olyan jó itt, hogy én nem bánom, ha várni kell.”

Ekkor állott meg mellettünk egy kiszolgálólány, s kimerültén elmondta, hogy az edénymosogató nem működik, mert lezárták a vizet. Ismeretlen társam mosolygott, megköszönte a felvilágosítást, és eltávozott. Én meg elgondolkoztam, miért volt ellenszenves ez az ember előttem. Lassan rájöttem, hogy azért, mert ellenséges érzületeimet nem táplálta. Csak később értettem meg, hogy ő gyakorolta, amit én prédikálok...

IMÁDKOZZUNK: Áldott Istenünk! Segíts abban, hogy megláthassuk önmagunkat úgy, ahogy vagyunk! Adj érzékeny lelket, hogy mások próbáit megérthessük! S mindenkor azt vegyük figyelembe, ami nemes és dicséretes. A mi Megváltó Krisztusunk nevében kérünk. Ámen.

— A jóság jobb az ítélkezésnél!

Ifj. Pike E. Márton (Kingsville, Texas)

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 3. — Olvassuk: Fii. 4:4-9.