Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15:12)

Belga Kongónak bennszülött törzsei között, akikhez magam is tartozom, egyre többen vagyunk, akik elhagytuk a pogány bálványok sötétségét és Krisztus világosságában járunk.

Erről az ismerős, szívünkhöz oly közelálló igéről jut eszembe az a nap, mikor erdei falunk mellett egy idegen meghalt az úton. Sokan elmentek mellette, de nem merték eltemetni, mert a babona szerint bosszút állna rajtuk a halott szelleme.

Végre valaki azt ajánlotta, hogy keressenek meg minket, akik keresztyének voltunk már akkor. Talán mi megtehetjük. Nem is késlekedtünk sokáig. Többen kimentünk és megadtuk a szerencsétlenül járt embernek a végső tisztességet. Örömmel tettük meg ezt a szolgálatot, hiszen egy újabb alkalom volt arra, hogy bizonyságot tegyünk hitünkről. Néhány nap múltán, hogy semmi bántódásunk nem esett, több család csatlakozott kicsiny gyülekezetünkhöz, akik addig nem mertek szakítani a pogányság félelmekkel teli világával.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk! Hátra tekintve látjuk meg, hogy a bűnöknek, nyomorúságoknak milyen poklából szabadítottál meg minket. Könyörgünk Hozzád, hogy a Krisztus bennünk lakozó szeretetével lehessünk hálásak a Te jóságodért. Az ő nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

— Nemcsak beszélni kell a szeretetröl, hanem gyakorolni is. —

Shaumba Péter (Belga Kongó)

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 2. — Olv: Lukács 10:23-28.