Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

„Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyom nincsen nékem; hanem amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus nevében, kelj fel és járj!” (Ap.Csel. 3:6)

Ablakom alatt autógumik visítását hallottam. A jeges úton az autó képtelen volt megindulni, hogy gazdáját rendeltetési helyére szállítsa. A vezető kinyitotta a kocsi ajtaját, körülnézett, és újra próbálkozott. Eredménytelenül.

Az utca végéről két fiatal sietett elő. A kocsi felé vették útjukat. A kies napon kinn játszottak, és a megtapadt kocsi gazdájának segiteni akartak. Bár a kocsi nehéz volt, és az ifjak jóformán gyerekek, erejüktől telt mégis annyira, hogy megindították a kocsit, s az végre elindulhatott útjára.

Talán éreztük már mi is, hogy korlátozott, gyenge az erőnk, képességünk, a hatalmunk, mégis segítségére lehettünk másoknak. Máskor meg félelemből a keveset visszatartva nem ajánlottunk segítséget a rászorulónak. A két kisfiú példája bizonyítja, hogy a legkisebb, a leggyengébb is segítségére lehet másoknak, hogy mozgásba jöjjön az élet, a munka, a kötelességteljesítés fennakadás nélkül folyjon. Ha krisztusi lelkülettel, erőtelenségünket félretéve, készek lennénk segítő kezet adni embertársainknak, mennyivel más lenne e világ körülöttünk !

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, szüntelenül emlékeztess bennünket arra, hogy sok mindenben segítségére lehetünk embertársainknak. Áldó atyai kezeddel vedd és segítsd cselekedeteinket, és használd azokat Országod építésére. —

— Ami kis dolognak látszik nekünk, az Atya szemében naggyá lehet. — d. McAlilly (Grenada, Mississippi)

SZOMBAT, SZEPTEMBER 1. — Olv. Ap.Csel. 3:1-10.