Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

KEDD, AUGUSZTUS 28. — Olvassuk: Zsolt. 23.

,,Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (János 11:25)

Olyan sok év óta, hogy már emlékezni sem tudok rá, az a szokásom, hogy a 23. zsoltárt mondom el magamban minden este, mikor lehunyom a szememet. Ha elalszom, mielőtt végére értem volna a jól ismert zsoltárnak, valóságos hiányérzetem van, bár az egész dolog már majdnem szokássá vált. Rendszerint a szavak csak keresztülfutnak az agyamon minden különleges jelentés nélkül. Néha azonban egy bizonyos szó vagy mondat mélyebb értelmet kap.

Az utóbbi időben egy mondat különösen sokat jelentett számomra: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is.” Az angol fordítás szerint: „Még ha a halál árnyékának völgyén megyek is keresztül”. A keresztül szó igen jelentős számomra, mert az azt jelenti, hogy a völgy másik végén kijövök, és a halál nem a végállomás. Keresztül fogok menni, de Jézus Krisztus ott is velem lesz. A halál, ami valamikor egy félelmes ellenség volt, csak árnyék és átmenet a Jézusban hívők számára.

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, köszönöm, hogy velem vagy, amint az élet problémákkal tele völgyén megyek most keresztül és velem leszel, mikor a halál árnyékának a völgyén kell majd átmennem. Segíts, hogy Tőled kapott erővel tudjak járni és másokat is erősíteni. Ámen.

— Ha Krisztussal járok, sohasem kerülök zsákutcába! —

Gilmore V. Florence (Stroud, Ontario, Canada.)