Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 29. — Olvassuk: Jak. 2:14-26.

A hit együttmunkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit.” (Jak. 2:22)

Jakab apostol levelének második részében Isten igéje határozottan jelenti ki számunkra, hogy az igazi hit jócselekedetekben lesz nyilvánvalóvá. Ha embertársunk szükségben van, nem elég ha sajnáljuk. Segítséget kell neki nyújtani. Bármilyen ragyogó szavakkal mondjuk el együttérzésünket, nem használunk neki semmit, sőt még nagyobb szomorúságot és elhagyatottságot okozunk. Az éhes embernek étel, a ruhátlannak ruha, a magánosnak társ kell. Hiába olvassuk nekik az Igét, vagy ígérjük, hogy imádkozni fogunk értük és Isten segíteni fog bizonyosan, ha mi elmegyünk melletük bezárt zsebekkel és irgalmatlan szívvel. Isten minket akar felhasználni szeretetének megmutatásában. Az a helyes, ha így szólunk: „Testvér, Isten szeret. íme rajtam keresztül küldi segítségét. Fogadd el Tőle, és köszönd meg Néki. Legyünk Urunknak igaz követői és tisztelői, ne hazug keresztyének. Pál Gál. 5:6-ban azt mondja, hogy egyedüli érték Jézus szerint a szeretet által munkálkodó hit.”

Emberek kiáltanak segítségért. Meghalljuk-é? Jézus szeretetét naponta érezzük. Mi adunk-é szeretetet, jó szót, segítséget zsebünkből, időnkből?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, jó atyánk, hogy felhívod figyelmünket mások szükségeire. Add, hogy segítés, bátorítás, vígasztalás lehessünk. Ámen.

— Beszédünk legjobb illusztrációja a cselekedet. —

Dan H. Sullivan (Independence, Missouri)