Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 27. — Olvassuk: Zsolt. 139.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8:28)

Vacsora után a verandán ültünk, mikor egy madárfiókát láttunk leesni a fáról. Megrémülve ült a fűben, aztán csendesen körül kezdett nézni.

Mivel a férjem azt hitte, hogy a kis madár megsérült, felállt, hogy közelebbről szemügyre vegye. De a kis madár megérezte a közeledtét és elugrált egy közeli virágágyhoz, hogy ott menedéket keressen.

Amikor felnéztünk a fára, észrevettük, hogy az anyamadár egyenként tolta ki fiókáit a fészekből. Én kételkedtem abban, hogy egy tavaszi estén fél kilenckor — éppen sötétedéskor — lett volna a legjobb idő arra, hogy egy anya-madár függetlenségre tanítsa fiókáit.

Gyakran előre nem várt időpontban Isten is azt akarja, hogy mozduljunk ki a biztonságból. Bár mi talán nem érezzük, hogy az idő alkalmas, Isten szerető gyöngédséggel mégis kitaszít bennünket az ismeretlenbe. De az őbenne vetett hitünk mégis képessé tesz arra, hogy bizalommal nézzünk az ismeretlennel szembe.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, köszönjük, hogy Te mindig tudod, mi a legobb nekünk, és hogy erőt is adsz arra, hogy minden problémával szembenézzünk. A Krisztus segítségével, aki így tanított bennünket imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” Ámen.

— Bármikor bárhova küld is Isten, ő mindig velünk jön. —

Cook R. Jane (Portsmouth, Ohio)