Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, a három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (I Kor.

13:13)

Egy vasárnap egyházunk bölcsődéjében vigyáztam a gyerekekre. A hároméves kis Aliz kényelmesen elhelyezkedve ült az ölemben, amikor Klára odajött. Intett Aliznak, hogy mozduljon félre, mert ő is az ölembe akar helyezkedni.

Aliznak az izmai egyszerre megmerevedtek, ajkát összeszorította, és még a szemöldökének az összeráncolása is azt mutatta, hogy nem akarta a másik kislányt az ölemben.

Vigyázva átültettem Alizt a jobb térdemre, miközben Klárát felemeltem a másik térdemre. Aliz éppen arra készült, hogy lelökje Klárát. De mielőtt erre sor került volna, Klára áthajolt Alizhoz és egy nagy csókot nyomott a homlokára.

Aliz meglepődve nézett rám. Én mosolyogva csak annyit mondtam: „Klára szeret téged!”

Aliz erre elkezdett mosolyogni, és izmai is meglazultak. Mindkét kislány az ölemben maradt pár percig, aztán elmentek játszani.

Amint figyeltem őket, arra gondoltam, hogy gyakran a szeretet váratlan és meg nem érdemelt megnyilatkozása le tud fegyverezni bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Uram, hogy Te akkor is szeretsz, amikor nem érdemiem meg. Segíts, hogy ilyen szeretettel legyek én is embertársaim iránt. Ámen.

— Ma szeretetet fogok tanúsítani valaki iránt, aki semmit sem tett, hogy azt megérdemelje. —

Joy R. Sally (Augusta, Maine)

VASÁRNAP, AUGUSZTUS26.—Olvassuk: I Kor. 13:8-13