Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Akkor felel majd nékik (a király): Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.”

(Máté 25:45)

Amikor Jézus eljött ebbe a mi világunkba, vendégszerető szállást keresett. Adni szeretett volna valamit, és szíveket keresett, amelyek megnyílnak az Ő befogadására. Amit azonban itt talált, az éppen az ellenkezője volt. Jézus éppen nem egy vendégszerető világot talált itt. Néhány ritka kivételtől eltekintve földi zarándoklásának története a visszautasítások sorozata. A világ nem akart yele közösséget vállalni. „Az övéi közé jőve és az övéi nem fogadák be őt.” (Ján. 1:11)

Bizonyos tekintetben ez érthető. Azokban az időkben a nép egy másféle Messiásra várt. Nem voltak készen ilyen Messiás számára, de hogy az emberek manapság is tuszkolják Jézust ki az életükből, szinte érthetetlen.

Jézus kiutasításának egyik módja az, ha embertársainkat utasítjuk el. Jézus ezt nagyon világossá tette az utolsó ítélet példázatában. Amikor nem vagyunk hajlandók másokat szívesen látni, az ugyanannyi, mint ha Őt nem látnánk szívesen.

Ezért tehát a vendégszeretet és a szíves vendéglátás komoly ügye kell, hogy legyen a keresztyéneknek. Jézus azt parancsolja, hogy lássunk szívesen idegeneket, mintha Őt vendégelnénk.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, Atyánk, hogy mindig szívesen lássunk embertestvéreket, mintha Magát az Urat fogadnánk. Ámen.

— Idegeneknek is helyet készítek az életemben, s ezzel Jézust fogadom be. —

McPhee Arthur (Harrisonburg, Virginia)

PÉNTEK, AUGUSZTUS 24. — Olvassuk: Róm. 12:1-13.