Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 23. — Olvassuk: I. Móz.

4:8-16.

,,Talán őrizője vagyok én a testvéremnek? (I. Mózes 4:9)

Arkansas államban nőttem fel, ahol nagyanyám élt. Nővéremnek és nekem örömest mondott el mindenféle történetet, hogy így szórakoztasson minket, és felidézze dán örökségünket. Egyik ilyen történet arról szólt, hogy Dánia milyen hősiesen védelmezta a zsidó lakosait a náci megszállás idején. A hatezer dániai zsidó legtöbbjét áthajózták a semleges Svédországba, miközben a dánok gondozták a zsidók tulajdonát azok visszatéréséig. Csak kevés zsidó vesztette el életét.

A dánok testvérüknek tekintették őket az egy ugyanazon Isten által teremtett és szeretett embereknek. Cselekedeteink sokszor ellentmondanak szavainknak, amit Krisztus nevében vallunk a szeretetről. Mondjuk ugyan, hogy másokat szeretünk, de úgy cselekszünk, mintha csak a mi felekezetűnket, társadalmi csoportunkat, államunkat, nemzetünket vagy fajtánkat tekintené kiváltságosnak az Isten.

Gondolkoznunk kell a személyiség értékén, hogy ember-testvéreinknek a vére ne kiáltson Istenhez ellenünk. Pál mondta: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.”

IMÁDKOZZUNK: Istenünk és Királyunk, segíts meglátnunk azt, hogy a mások szükségei iránti érzéketlenségünk csak önzésre, a magunkkal való törődésre vezet minket, mialatt ök testi és lelki gyötrelmekben sínylődnek. Ámen.

— Cselekedeteim nem olyanok-é, hogy miattuk másoknak Istenhez kell kiáltaniuk segítségért? —

George E. Rook (Lewiswille, Arkansas)