Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 22. — Olvassuk: Jób 12:1-20 „Az ő kezében van minden élőnek a léte.” (Jób 12:10) „Miért engem, Uram?” Egyetemes kérdésnek látszik ez, az egész emberiséget átfogóan visszhangzik. Ki az közülünk, aki fájdalmat és szenvedést tapasztalva, nem vonta kérdőre az Istent legalább egyszer? Az egyházi énekíró, Kristofferson Kris ezt a kérdést más oldalról vette szemügyre. Ezt mondja: Miért vá­lasztottál ki éppen engem, Uram, áldásaidra? Ez a két kérdés az emberi tapasztalatainkat így helyes egyen­súlyba állítja. Minden nap, egész életünket érintően ott vannak az örömök és a szenvedések. Valamilyen szenvedés minden életben van. Ugyan­úgy valamilyen fajta öröm is. A fontos dolog, ami való­ban számít az, hogy miképpen tekintünk azokra, hogyan használjuk az ilyen tapasztalatokat? Panaszkodhatunk önsajnálattal, vagy figyelmünket Isten akaratára szegez­ve és szívünket az ő szeretetébe gyökereztetve, kitart­hatunk és növekedhetünk. Úgy tapasztaltam, hogy a mélyebb ismeret, megértés és szeretet gyakrabban születik és táplálódik a nehéz időkben. A szenvedés miatt az olykori öröm jobban meg­becsült lesz, közelebb emel Istenhez, és több hálára indít. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, dicsérünk hatalmadért. Segíts szeretetedhez és igazságodhoz hűségesnek ma­radnunk, bármit hozzon is számunkra a jövő. Ámen. — A hűség mélységét a nehéz idők mutatják meg. — Patricia Collins (Downers Grove, Illinois)

Next

/
Thumbnails
Contents