Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 22. — Olvassuk: Jób 12:1-20

„Az ő kezében van minden élőnek a léte.” (Jób 12:10)

„Miért engem, Uram?” Egyetemes kérdésnek látszik ez, az egész emberiséget átfogóan visszhangzik. Ki az közülünk, aki fájdalmat és szenvedést tapasztalva, nem vonta kérdőre az Istent legalább egyszer?

Az egyházi énekíró, Kristofferson Kris ezt a kérdést más oldalról vette szemügyre. Ezt mondja: Miért választottál ki éppen engem, Uram, áldásaidra? Ez a két kérdés az emberi tapasztalatainkat így helyes egyensúlyba állítja. Minden nap, egész életünket érintően ott vannak az örömök és a szenvedések.

Valamilyen szenvedés minden életben van. Ugyanúgy valamilyen fajta öröm is. A fontos dolog, ami valóban számít az, hogy miképpen tekintünk azokra, hogyan használjuk az ilyen tapasztalatokat? Panaszkodhatunk önsajnálattal, vagy figyelmünket Isten akaratára szegezve és szívünket az ő szeretetébe gyökereztetve, kitarthatunk és növekedhetünk.

Úgy tapasztaltam, hogy a mélyebb ismeret, megértés és szeretet gyakrabban születik és táplálódik a nehéz időkben. A szenvedés miatt az olykori öröm jobban megbecsült lesz, közelebb emel Istenhez, és több hálára indít.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, dicsérünk hatalmadért. Segíts szeretetedhez és igazságodhoz hűségesnek maradnunk, bármit hozzon is számunkra a jövő. Ámen.

— A hűség mélységét a nehéz idők mutatják meg. — Patricia Collins (Downers Grove, Illinois)