Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„(A siriabeliek) Izráel országából egy kislányt vittek el foglyul, és ez Naamán feleségének szolgált.” (2Kir. 5:2) Az Úr Isten gyakran használ jelentéktelen embereket, hogy nagy dolgokat végezzen el. Nem kell ahhoz ragyo­gó személyiségnek lenni, hogy valaki lelki áldássá le­gyen. — Egy nyomorék gyermek két vasárnap hiány­zott a vasárnapi iskolából. A lelkipásztor meglátogatta. Kiderült, hogy nagyon beteg. A pásztor mélyen megin­dulva, homlokára tette kezét, és így szólt: „Nagyon gyenge vagy.” A fiúcska mosolyogva válaszolt: „Igen, gyenge vagyok, de erős vagyok Jézusban.” Röviddel ezután meghalt. A lelkész mélyen meghatódva a gyer­mek-ifjú hitétől, a következő vasárnap elmondta az ese­tet a gyülekezetnek. A helyi újság beszámolt róla. Ezt átvették az angliai, amerikai újságok. Egyedül Isten tud­ja a nagy lelki behatást, amit az ifjú emberke egysze­rű, de hatalmas bizonyságtétele másokra gyakorolt. 2Kir. 5:l-14-ben olvasunk egy kis zsidó szolgálóról Naamán házában. Egyszerű Isten-hite, szerető gondja gazdái iránt, Naamánt gyógyuláshoz vezette. Története évszázadokon át ihlette Isten népét. — Ne veszítsd el bátorságod, ha nincs nagy szellemi képességed! Életed anélkül is befolyásolhat másokat az Úr irányában. A hűség számít. Vidámodj hát! Isten olykor kis embere­ket használ nagy dolgokra. IMÁDKOZZUNK: Uram, áldalak, hogy Te a világ bo­londjait választottad, a semmiket, hogy az ember ne di­csekedjék. Ámen. — Jobb kicsinek lenni és fényleni, mint nagynak lenni és nagy árnyékot vetni. — Mary S. White (Fort Worth, Texas) SZERDA, AUGUSZTUS 8. — Olvassuk: 2Kir. 5:1-14.

Next

/
Thumbnails
Contents