Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János ev. 17:21)

Különös dolog történt velem valamelyik nap. Találkoztam valakivel, akinek ugyanaz volt a neve, mint nekem. Ez talán nem hangzik nagyon különösnek; de ha a családnév Munro és a keresztnév Violet, — nem gyakori nevek és mégis mindkettő egyezik — akkor talán megértik mire gondolok. A körülmények különös összetalálkozása hozott bennünket össze sok mérföld távolságból.

Először azért vonzódtunk egymáshoz, mert nevünk azonos volt. Nevettünk, amikor istentisztelet alatt odaadtam neki énekeskönyvemet, amelyiken az ő neve volt! Később rájöttünk, hogy azért szeretjük egymást, mert mély közös kapcsolatunk van, — ugyanaz a Megváltó, ugyanaz a Mennyei Atya. Valóban nővérek voltunk, mert a harmadik nevünk, Keresztyén, is közös volt.

Milyen öröm megismerkedni azokkal, akiknek ugyanaz a nevük, mint nekünk: Keresztyén. Először azért szeretjük őket, mert közös a nevünk. Mikor jobban öszszeismerkedünk, rájövünk arra, hogy sok más ok miatt is szeretjük őket. Krisztus mindenben egységet teremt. Mikor szeretünk, a világ elhiszi, hogy Isten küldte el Krisztust, hogy mindenkinek bővölködő élete lehessen.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, örvendezzünk Isten családjának az áldásaiban. Köss össze bennünket még jobban az egymás iránti szeretetben és az irántad való szeretetben. Ámen.

— Egyek vagyunk Isten Lelke által —

Violet Munro (Nassau, Bahamas)

HÉTFŐ, JÚLIUS 30. — Olvassuk: Ján. 17:20-26.