Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Jézus mondta nekik: jertek el... valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé!” (Mk. 6:31)

Urunk földi szolgálatát gyakran megszakította azért, hogy elvonuljon egy-egy csendes helyre imádkozni és Atyjával beszélgetni. Testének, lelkének szüksége volt felüdülésre éppenúgy, mint mindnyájunknak. Nem bírunk szüntelenül dolgozni, ha égő vágy van is bennünk az Urat szolgálni. Munkánk eredménytelen, léleknélküli lesz, testünk, idegeink kimerülnek, ha nem töltekezünk fel Isten erejével újra meg újra.

Mosolyogtam, hallván, hogy egyik híve lelkészét kérdőre vonta, mert nem találta otthon hétfőn telefon-hívása. „Bocsásson meg, hétfő az én pihenő napom” — felelte a pásztor. „Az ördög hétfőn sem pihen, kedves papom” — intette a kritizáló. „Ez igaz” —felelt a lelkész, „de ha én nem pihennék az ördöghöz lennék hasonló. Jézus azonban sokszor pihent egy keveset.”

Ha űzöd magad a szolgálatban, vedd eszedbe az Ige pihenésre intő üzenetét. Ha azonban lusta vagy, akkor az {ge „egy kicsit” szavai szólnak neked. Akkor azt lásd meg, hogy Jézus a kiküldetésből visszajött, fáradt tanítványokat hívta pihenésre. Ne csald meg magadat! Igazságosan ítélj, hogy melyik üzenet szól neked!

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, segíts, hogy pihenésünk Benned legyen. Szentlelkeddel táplálj igédből és adj új erőt a hűséges munkára! Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Az imádságos pihenés a szolgálat elején erőnyerés, a szolgálat végén boldog hálaadás. —

James A. Harnish (Crescent City, Florida)

KEDD, JÚLIUS 31. — Olvassuk: Mk. 6:1-7.