Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz.” (Jakab 3:5-6)

SZERDA. JÚLIUS 18. — Olvassuk: Jak. 3:1-10.

Elég gyakran előfordul, hogy valaki figyelmeztet arra, hogy legyek olyan okos, mint a kígyó és szelíd, mint a galamb. Ismert bibliai Ige ez és benne van az a gondolat, hogy életünkben is helyes utánoznunk a kígyó okosságát és a galamb szelídségét egyszerre.

Néha annyira elragadtatjuk magunkat, hogy saját felzaklatott állapotunkban mások érzékenységére taposunk. Oly annyira megyünk idegességünkben, hogy egy másik személy életében bajt, fájdalmat és keserűséget okozunk. Hasonlítható ez sokszor egy szabadjára engedett fenevadhoz. Semmivel sem törődve könnyen szabadjára engedjük mérgünket mások kárára. Milyen sok olyan szó van, amit nem kellett volna soha kimondanunk! Bizony gondolatainknak fékre van szükségük, és gyakorta jobb lenne, ha be volna kötözve a szánk. Éles nyelvvel nem érünk el semmit. Nyájas szavakkal pedig még megkövesedett szíveket is meglágyíthatunk.

IMÁDKOZZUNK: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, Kősziklám és Megváltóm!” Ámen.

— Gondolataimat úgy megtöltöm az Isten bölcsességével, hogy ajkaim örökre bezáródnak a bántó szavak kimondására. —

Nicholas Dávid (Mattydale, New York)