Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Én arra küldtelek el titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok...” (János 4:38)

Mikor elhagytuk régi házunkat, legnagyobb fájdalmunk az volt, hogy hátra kellett hagynunk a kertet. Hoszszú esztendőkön keresztül családunk sok szeretettel és törődéssel viselte gondját annak a kertnek. Úgy mentünk el, hogy tudtuk, hogy hiányozni fog nagyon, pláne a virágzás idején.

Késő ősszel költöztünk be az új házba. Virágnak helyét se lehetett látni a kertben, amely úgy tűnt, hogy gondozatlan volt. Egész télen ugyanazt láttuk. Mikor eljött a tavasz és az első napsugár, egyszerre zöldellni kezdett minden, és bimbók, virágok nyiladoztak mindenfelé. Bíbor és aranyszínű sáfrányok, valamint sárga nárciszok tömkelegé kelt életre és vett körül bennünket, melyeket az előző tulajdonos plántált oda.

így tehát míg mások élvezték a mi munkánk gyümölcsét a hátrahagyott régi kertben, mi meg abban gyönyörködhettünk, amit nekünk hagytak ott az előző lakók.

Az életben is így van. Mi élvezzük az előttünk jártak munkájának gyümölcseit. Éppen ezért nekünk is, Isten segítségével, mindent meg kell tennünk arra, hogy szebbé tegyük világunkat azok számára, akik utánunk következnek. Ez a mi adósságunk a jövendő nemzedék felé.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, Istenünk, hogy oly sokan fáradoztak és áldoztak előttünk hűséggel a mi javunkra. Taníts meg arra, hogy úgy munkálkodjunk, hogy a Te szerelmedről és gondviselésedről szépen szóló örökséget hagyjunk magunk után. Ámen.

— Isten munkatársai ne várjanak azonnali eredményeket. — Odell Alice (Leicester, Anglia)

CSÜTÖRTÖK, JÚLIUS 19. — Olvassuk: Ján. 4:31-38.