Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2)

Tegnap este még elgondolkoztam rajta: mivel is illusztrálhatnám ezt az igét. Ma kora reggel a televízió hírt adott a világpolitika két válságos helyzetéről: a teheráni amerikai követséget forradalmárok megszállták, az afganisztáni amerikai követet hasonló elemek megölték az éjjel. Itt az infláció és energiaválság, amott polgárháborúk. Egyik nép leigázza, rabságba tartja a másikat. Gondolunk karambolok, repülőszerencsétlenségek, tömeggyilkosságok, földrengések, árvizek, ragályok, emberrablások áldozataira.

S mindezek ellenére a hívő lélek hitvallomása egyezik a Zsoltároséval: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” Ő megengedi ugyan a Sátán pusztítását olykor természeti csapások, máskor embercsinálta gonoszságok által. De csak bizonyos határig. S a nyomorúság közepette gyermekei Hozzá menekülnek. Ő oltalom: mint az anyatyúk szárnya, gyermekei számára. Ő erősség, mikor reszket bennünk a szív. Ő segítség, mikor a pusztulás árjában mármár süllyedez a lélek. Olykor megmenekül az élet. Máskor csak a lélek emelkedik föl győzelemre, mint a magyarországi Református Egyház címerében is: tüzből a legendás főnix madár. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!” „A Seregek Ura velünk van: Jákob Istene a mi várunk.”

IMÁDKOZZUNK: „Jézus, Menedékem! Hü oltalmam nékem Te vagy egyedül! Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld mind romba dőlt, s ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!” Ámen. — Az Űr országol! —

KEDD, — JÚLIUS 17. — Olvassuk: Zsolt. 46:1-7.