Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 7. — Olv.: 2 Kor. 5:14-6:2.

„Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem neki.” (2 Korinthus 5:15)

Az a harminc kilométer inkább háromszáznak számított, amit zon az októberi reggelen Huetól északra hajtottunk. Elvégre 1966-ban a háborús Vietnám nem volt ideális hely vasárnapi kocsikázásra. De amint a kicsiny Sia faluba megérkeztünk a templomhoz, minden aggodalmam eloszlott. Negyven vagy ötven tagból álló érdeklődő csoport vett minket körül szerető üdvözléssel.

A kicsi templomban tartott istentisztelet alatt képzeletemet emlékek árasztották el. Itt történt az, hogy szakácsnőnk férjét a gerillák kivégezték, mivel nem volt hajlandó megtagadni a hitét. így válaszolt nekik: „Jézus az életét adta értem, és én nem félek az életemet Óérette odaadni.”

Mialatt a lelkész és a misszionárius felfedte a narancsléből és tésztadarabokból álló úrvacsorái jegyeket, különösen alázatos megilletődöttség érzése töltött el. Krisztus ott volt! Hirtelenül, az idegen és távoli ország és a rettenetes háború közepette, megláttam ennek a mondásnak az igazságát: „Ahol az Úr Lelke, ott van az egy igaz egyház.” Mi valóban világot átfogó közösség vagyunk az Úr Krisztusunk által.

MÁDKOZZUNK: Urunk, vezess és adj bátorságot nekünk, hogy naponta felvegyük a Krisztus keresztjét, és érte éljünk vagy haljunk. Ámen.

— Engedjük, hogy Krisztus szeretete uralkodjék felettünk. —

Ronald K. Crandall (Nashville, Tennessee)