Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“(János) pedig felelvén, mondta nekik: Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék." (Lukács 3:11)

Még ma is, ha kezembe kerül íróasztalomról a finom törlőgumi, csaknem mindig eszembejut egy kis történet 1911- ből. Kis bányász faluban éltünk akkor, hol a bányász családok állandóan tartoztak a bányavállalat által fenntartott üzletnek. Kevés pénzük volt az embereknek, tényleg kevés.

Rózsi egy bányász lánya, meg én középiskolába kerültünk. A lány mellettem ült és állandóan kölcsönözte könyveimet. Rajz tanárunk említette, hogy vegyünk finom, rajzhoz való törlőgumit, ami akkor tíz centbe került. Akkor nekünk a finom törlőgumi varázs szerszámmak látszott.

Anyám ideadta a szükséges tíz centet és mondta, hogy vehetek egy finom törlőgumit, vagy két közönséges radírt öt-öt centért és akkor Rózsinak is adhatok egyet. Ma is szeretettel gondolok erre a leckére. Anyám jóságos szava rávezetett az áldozatos adás örömére.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy igazán megismertük örömét az áldozatos adásnak. Jézus nevében kérünk, ki megajándékozott minket mindennel mérték felett. Ámen. '

— Néha, amiről azt hisszük, hogy nagyon fontos, nem adja meg az ígért örömöt. —

SZOMBAT, MÁRCIUS 19

Olvassuk: Lukács 3:7-13

March Rena C. (Newton, Iowa)