Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

"És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnős életmódiéval: en is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.’' (II. Krónika 7:14)

A Panama Kanálison átkelni különleges élmény. Egyik izgató része az útnak a vízlépcső zárain való átkelés. A zárak falai betonból vannak és úgy tornyosulnak a hajó fölé, mint felhőkarcolók.

Mikor a hajó bekerül a zsilipek közé a kapitány nem vezényel "teljes gőzzel előre.” Ez ugyanis pusztulást jelentene. Sem nem utasítja a legénységet, hogy feküdjenek neki és emeljék fel a hajót. Ugyanis ez ostobaság lenne.

Ehelyett az történik, hogy az ellenőrző teremben valaki megnyom egy gombol, mely rejtett kapukat nyit és azon át víz ömlik be a messzi hegyek magaslatán levő Chagres tóból. A fiz felemeli a hajót arra az új szintre, melyről végül is elérheti a tengert a túloldalon.

Imádatunkban is csöndesen megnyithatjuk kapuit lelkűnknek Isten fele, ki bearasztja életünkbe az élő vizet, mely magasabb és magasabb szintekre emel.

IMÁDKOZZUNK: Én Uram és én Istenem, ébresszed öntudatomat szentséged által. Tápláld elmémet igazságoddal, tisztítsd képzeletemet szépségeddel, vezess engem, hogy teljes akaratomat a Te isteni célodra odaszenteljem. Ámen.

— Az Istentisztelet szerető válaszunk Istennek. —

Cuthrell Carl E. (Hampton, Virginia)

VASARNAP. MÁRCIUS 20

Olvassuk: Maié 7:7-11.