Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Annakokdért vegyétek föl az Istennek minden fegyveréi, hogy ellentdllhassatok ama gonosz napon és mindeneket elvégezvén, megállhassatok.” (Ef. 6:13)

Egyszer egy lelkész házassági szertartást tartott egy ott honban. A menyasszonynak a kishuga valósággal el volt bűvölve a hosszú fekete palásttól, amit a lelkész hordott. A ceremónia után a lekész egy kiskabátot vett föl. Ekkor már nem tudta tovább türtőztetni magát a kislány és kitört belőle: “Te igazán nem is vagy Isten, csak a ruháit hordod!”

Abban a pillanatban sokunkon hasonló érzés futott át, mint a lelkészen. Olykor bizonytalanul érezhetjük magunkat, amikor “keresztyéneknek” neveznek, mert van. hogy csak megjátszuk magunkat annak, de ez nem fedi az igazságot. Úgy véljük, hogy annak is látszunk, azonban mások keresztüllátnak rajtunk. Nem a mi erőnk, okosságunk, vagy mert másoknál különbek volnánk, adja azt a jogot, hogy “Isten ruháit” hordjuk. Egyszerűen az Úr kegyelméből adta nekünk. A hit és békesség ajándékai, amellyel segítséget kapunk megállni még a legszorultabb helyzetben is.

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, segíts a mi kétségeink és szorultságaink ideién emlékezni, hogy a mi kudarcainkon és szűk lehetőségeinken túl ott van a te végtelen szereteted és erőd, amivel meg tudsz tartani minket. Vezess, hogy a le akaratodban megtalálhassuk a mi bókességünket. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Isten szeretetét mi nem tudjuk kiérdemelni, csak elfogadni. —

Stephen Mark Heim (Newton Centre. Massachusetts)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 27

Olvassuk: Efézus 6:10-20