Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

SZOMBAT. FEBRUÁR 26

Olvassuk: János 1:9-13 és I Kor. 3:21-23.

"Valakik befogadók őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek." (Ján. 1:12)

Egy nap, amikor öntöztem a virágokat a házam mellett, figyelmes lettem egy kis fehér lepkére. Kétségbeesett vegödéssel próbálta magát áttörni a szúnyogháló hogy valami módón kijusson a szabadságra.

A ház másik oldalán is volt egy hasonló háló, ami el is volt szakadva és sokkal több fény jutott rajta keresztül a házba. Ha a lepke a világosabb részhez repült volna, könnyen kijuthatott volna az óhajtott szabadságra. Azonban ő a csukott hálónál maradt, és tépve szárnyait, sehova sem jutott.

Valamikor hasonló hálóban vagyunk mi is. Közben, fizikailag és szellemileg felőröljük magunkat, harcolva a saját életkörülménveink közt saját erőnkkel.

Elfeledkezünk arról a nálunkánl sokkal hatalmasabb felülről való erőről. Elfelejtjük, hogy Krisztusban olyan erők állnak rendelkezésünkre, amivel mindent képesek vagyunk tenni

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, bocsásd meg, hogy nem tettük magunkévá a Te megtartó, gondoskodó kegyelmedet a Te Fiadon keresztül. Segítsél megismerni a mi reménytelen életünket nélküled, és engedd, hogy a Te Lelkedből erőt kapjunk az élet támadásai közepette. Az 0 nevében, aki győzőket képes csinálni belőlünk. Amen.

Magam próbálom e még mindig csinálni? —

Loretta Watts (Riverside, California)