Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Mert Te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen." (Zsolt. 61:3)

Örömmel vártam, hogy kibontsa rózsaszínű virágait kerti fánk. Már a tavasz elején észrevettem, hogy minden ág hegyén megpezsdült az élet a bimbókban. Aztán úgy március vége felé két hetes meleg időjárás után ránk zúdult egy hóvihar, mely nyilvánvaló kárt tett a gyenge hajtásokban. Áprilisban két napig ismét fagypont alá sülyedt a hőmérséklet, s a várva-várt rózsaszín virág-csoda helyett összezsugorodott, megfeketedett bimbócskák éktelenkedtek az ágakon. Nem volt védelme a fának a jeges szél ellen . . .

Akkor vágott agyamba a gondolat, hogy a mi életünk is sokszor megsínyli az élet viharait. Ha védtelen, ki van téve a betegség, gyász, csalódás vagy kétségbeesés jeges fúvásának. Engem is összezsugorodott, fagyott bimbóvá sorvasztanának ezek, ha nem lenne védelmem, ha nem lenne enyém. Isten szeretetének oltalma.

Ha a mi Urunk segítségét keressük, biztosak lehetünk abban, hogy minden vihart átvészelünk és megérjük életünk fájának virágbaborulását!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Néked, Atyánk, szeretetedet. Segíts, kérünk, hogy minden ránk törő próbában hűséggel megálljunk melletted. A Krisztus érdeméért. Ámen.

— Isten szeretete erősség az élet viharaiban. —

Chinn H. Anna (Kentucky állam)

KEDD, FEBRUÁR 22

Olvassuk: 57-ik zsoltár