Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reálok . . (Csel. 1:8)

Lent voltam a Balaton partján szabadságon, és kényelmesen üldögéltem a móló közelében. Friss szél fújt az almádii oldalról. Elnézegettem a lassan mozgó csónakokat. Voltak vitorlás csónakok is, messzebbre kint. Alig lehetett észrevenni, hogy mozogtak volna.

Pár perc múlva nagy berregéssel elhúzott előttem egy fürge motorcsónak. Nekiiramodott a nyílt víztükörnek, majd hamarosan utolérte a távoli vitorlást. Még el is hagyta!

De gondold csak el; az avitorláscsónak még az egész világot is körül tudná úszni, ha vizi út lenne. A hangosan berregő gyors motorcsónak azonban pár óra múlva kifogyna az üzemanyagból.

Tudod, mi a különbség? Az, ami előre mozgatja őket. A vitorlást a szél hajtja előre. A motororost pedig a benzin.

A Te életednek csónakját mi hajtja előre? Sajátmagad erejének “benzinje” — vagy a Szentlélek kifogyhatatlan ereje?

Jézus megígérte az Ő gyermekeinek: “Vesztek Erőt. minekutána a Szentlélek eljő reátok ... és lesztek nékem tanúim . . .”

IMÁDKOZZUNK: Drága Úr Jézusunk, köszönjük hogy váltsághaláloá és feltámadásod után hatalmat és erőt igénél a Te gyermekeidnek. Segítsél, hogy a Te erőddel éljünk és szolgáljunk, Kegyelmedből, Ámen.

— Csodás erő van Jézusban. —

Gritman Béla, (New Jersey)

HÉTFŐ. FEBRUÁR 21

Olvassuk: Ap. Csel 1:1-8