Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

. .Szeretettel szolgáltatok egymásnak ...” (Gál. 5:13c)

Templomunk előcsarnokában egy kicsinyke asszony testvérünk fogadta a beérkező fiatalságot, amint azok a vasárnapi iskola osztályaiba igyekeztek. Sok múltbeli szomorúságnak tisztán látszott a nyoma szelíd orcáján, de azért keresetlen vidámsággal fogadta a fiatalokat. Látszott rajta, hogy barátsága és szeretete valóban őszinte.

Közelebb léptem és bemutatkoztam. Majd meg jegyeztem: “Annyian jönnek, hogy talán még rendőr is kell hogy a forgalmat irányítsa!” Rám mosolygott. “Nem tudok ugyan sokat segíteni az egyházi munkában, de ott segítek, ahol lehet."

Pár perc múlva csengettek, és jómagam is kaptam magamat és a felnőttek osztálya felé irányítottam lépteimet.

Kip-kop. kip-kop . . . Hallottam hátam mögött.

Mi lehet az a kopogás? Egész elámultam, amint a fentebb említett nénikét vettem észre, aki két mankón igyekezett az ó osztálya felé. Nem szóltam semmit. Mit is mondhatnék?

“Ott segitek, ahol tudok . . .” Milyen szép és csodálatos látvány: egy rokkant asszonyka . . . ,buzgóságával megszégyenít legtöbbünket.

Azóta, ha nem ízlene az Úr szolgálata, időről időre, csak visszaemlékezem arra a rokkant, de mosolygós nénikére. És habozó szívem ezzel válaszol: “Ott segítek, ahol tudok!”

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, ha kelletlenül és lázadozva szolgáljuk Isten ügyeit, emlékeztessél bennünket Jézusra, Aki a szolgának a példáját adta. Szent nevében, Ámen.

— A szolgai lélek áldást nyer —

Peavy Linda, (M ontana)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 20

Olvassuk: Galata Levél 5:13-15