Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

‘‘Egymás terhet hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)

Egy árva fiú, aki nagymamájánál lakott, hogy nyomorukon könnyítsen, a mindennapi kenyérre valót legtöbbször kéregetéssel szerezte meg. Olykor, ha munka akadt a közeli péknek dolgozott. Minap is elküldte a pék az autóbuszállomásra nagy kosár zsemlével hogy árusítsa el. Ünnep lévén, az állomáson óriási tömeg mozgott, tolongott. Midőn a gyermek az emberek között járkálva, zsemlyéjét árulta, két fiatalember, a már induló autóbusz felé rohanva fellökték a fiúcskát, s kosarából szanaszét gurultak a zsemlyék. Bánatos és ijjedt képpel tápászkodott fel és kezdett hozzá a szétgurult zsemlyéket összeszedni. A tolongó emberek hol itt, hol ott lökték meg, kezére tapostak, mint közöttük bujkált a zsemlyéi után igyekezve. Egy idősebb bácsi meglátta a fiúcskát, letette csomagjait és kedves mosollyal ó is hozzáfogott á zselyék összegyűjtéséhez. Szelíden kérte az embereket, hogy álljanak odébb, ha útban voltak. Mikor már mind összeszedték a szétgurult zsem lyéket, a fiúcska csodálkozó szemmel iámeredt az öregre és kíváncsian csak ennyit kérdezett: “Uram, te vagy a Krisztus? IMÁDKOZZUNK Mások nyomorát, baját hordozni taníts meg engem is Uram, még akkor is, ha nekem is súlyos a szívem a fájdalomtól. Ha Te bennem élsz. tetteim, viselkedésem által a Te szent nevedre száll dicsőség. Kérlek Uram, foglald el méltó helyedet szívemben. Ámen.

— Viselkedésemben meglátszik-e. hogy az Úr gyermeke

vagyok? —

SZERDA, FEBRUÁR 9

Olvassuk: Galata 6:10

Manongdo T. Buenafe (Filippi szigetek)