Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.’’ (1. Thessalonika 5:18)

Tegnap néhány barátunk társaságában élveztük a természet szépségét. Szivünk tele volt hálával a körülöttünk való sok szépségért. Ma ugyanabból a társaságból egyik barátunk autóbalesetet szenvedett. Vajon tudunk-e ma is hálásak lenni?

Férjem és én ma kerékpározással kezdtük a napot. A kelő nap fénye gyönyörűen ragyogta be az eget s visszatükröződött a nyugati láthatár felhőin. A látvány hálaadásra ösztönzött. Milyen más a helyzete annak a barátomnak, aki a fogyatékosok otthonában ébredt erre az új napra: vak és egész napját tolószékben tölti. Vajon tud-e hálátadni ő is a mai napért?

Igen! Az evangélium megerősíti bennünk a hitet, hogy Isten minden körülmények között az Ó dicsőségére és a mi javunkra munkálkodik.

Barátunk, aki az autóbalesetet szenvedte, azt mondta: “Érdeklóféssel várom: vajon mi jó származik egykor ebből az esetből.” A beteg otthonban levő barátunk soha nem panaszkodik vaksága vagy nagyothaliása miatt. Amig az ebédjére vár, gyakran dicséreteket énekel s ez által mások, szívét is felemeli az Úrhoz.

Adjunk hálát — mindazért, ami jó és mindannak ellenére, ami rossz az életünkben s tegyük a hálaadást életünk alaphangjává, mely bóvölködő életet eredményez.

IMÁDKOZZUNK: Atyám szívből hdldtadok ezért a mai napért. Bocsáss meg, ha olykor panaszkodom. Segíts, hogy szívem mindig hdládatos legyen. Jézus nevében, Ámen.

— A hálás szív mennyei áldásokat talál. —

Pars Mária (Lehigh Acres, Florida)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 10

Olvassuk: 1. Thessalonika 5:12-22.