Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Úrrá letted öt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. '’ (Zsoltárok 8:7)

Szerencsére sokan közülünk új szemszögből látjuk a sáfárságot. Jóllehet Isten maga gondoskodik az Ó éhező gyermekeiről, de mint Mennyei Atyánk, felelősséget ró ránk. hogy javainkat megosszuk testvéreinkkel itt ezen a földön.

Mózes első könyvében olvassuk, hogy az emberiség az anyagi világ felett csak sáfárkodik. Sáfárság annyit jelent, mint gondozni valaki másnak a tulajdonát. A föld Istennek a tulajdona. De akkor hogyan lehet az. hogy mi Istennek tulajdonát, a földet hagyjuk kizsákmányolni nem törődömségünk és pazarolásunk által, fegyvereinken és gépesítésünkön keresztül?

Nekünk Isten gyermekeinek törődnünk kellene a mi Menynyei Atyánk javaival! Mennyire törődünk vele?

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Gondviselő Atyánk! Ments meg bennünket az önző magatartástól az általad jónak és gazdagnak teremtett fold kezelésében. Tudjuk, hogy a sáfártól mindenek felett hűség kívántatik. Te nem azért tetted úrrá az embert alkotásaidon, hogy büszkélkedjen, vagy dobzódjon benne, hanem hogy hasznosan étjén vele minden teremtményed javára. Tégy hű sáfáraiddá, a Jézus nevében kérünk. Amen.

— Isten: Atyánk, hát mi felelősség-tudó gyermekei vagyunk-é? —

HÉTFŐ, FEBRUÁR 7

Olvassuk: Zsoltárok 8

Bob Padley (Shawnee Mission, Kansas)